A kötelező helyek I. - Syracusa, Taormina

Két hétre mentünk, ezért bőven volt időnk. Az első nap pakolászással, bevásárlással, evéssel telt, szóval lustálkodtunk. Jobban megismerkedtünk a szállásadóinkkal, akik közül a férj, Pippo remekül beszélt franciául (mi egy szót sem), a feleség, Mariagrazia pedig valamennyit tudott angolul. A valamennyi nem sok volt, hiszen mi nem tudunk olaszul, de annyit megértettünk, hogy az angol szavainkat rosszul fordítja olaszra...Sebaj, nagyon kedves embereknek bizonyultak. Pippo felkiabált a földszintről: Caterina! Én kinéztem és a következőket hallottam (többek között, hiszen ez egy jó hosszú mondat volt, de lehet, hogy nem is egy!): Michele, Gregorio, passegiata, mare. Szóltam a fiúknak, hogy le akar sétálni velük a tengerhez, és valóban így is volt. Az olaszoknál a nyelvi korlát nem létezik, mondják a magukét és el is mutogatják, segítőkészek és kedvesek. Megérteni pedig meglepően könnyű nagyon sok dolgot, vagy a magyarban is használt szavakból, amelyek latin eredetűek, vagy az angolból.

A következő napon elmentünk Siracusába, mert az volt a legközelebb. A neve gyönyörű, regényes, hívogató. Valószínűleg rossz pillanatban indultunk el, mert mindenki ideges volt. Valahol a külvárosban akadt egy parkoló, fizetős, de nem tudtuk, hol kell jegyet venni. Mindenki megmakacsolta magát, csak álltunk ott csodára várva. Végül megszólítottam (én, a legkisebb) két tetőtől talpig maffiózó kinézetű urat, mondják már meg, hol lehet jegyet kapni. Elég mérgesek voltak, de én is, szóval megmondták, hogy Angelo bárjában, nem olyan messze lehet venni. Ezt elmondtam a családnak, de azt is, hogy én ugyan nem veszek. Ezek után beültünk a kocsiba, és bementünk a belvárosba, véletlenül egy ingyen parkolóba. Kicsit megnyugodva néztünk szét, hát, ennél sokkal többre számítottunk. Persze szép, meg régi, meg sok mindenről nevezetes, de nekünk akkor és ott csalódás volt.Az útikönyvekből mindenki elolvashat Siracusáról mindent, lebeszélni senkit sem szeretnék róla, ha sok időnk van, egyszer egy fél napot megér. Több információ például itt:  Siracusa

Taormina már más tészta, vagy ahogy mondják, az egy másik kávéház! Igaz, hogy Pippo szerint mára túlságosan "popolare", és ez igaz is, kihagyni mégsem lehet. Maga a város is kedves, leszámítva a mindent elborító gagyi boltok tömkelegét, jót lehet sétálni és érdemes egy fagyira vagy üdítőre leülni, figyelni a turisták végtelen áradatát. Amit azonban muszáj megnézni, az a híres Görög Színház, helyesebben az onnan feltáruló meseszép panoráma. Úgy kezdődött, hogy a Mama nem akart bejönni, mert ő már öreg, és egyáltalán nem is érdekli, stb. Őt meggyőzte, hogy mint EU tagország nyugdíjasa, ingyen jöhet be...Ám akkor a fiacskám kérdezte meg: "Anya, akarok én ide bemenni? Itt maradhatok a Mamával." Miután közöltem, hogy feltétlenül be akar jönni és a Mama is belenyugodott a sorsába, bementünk. Néhány perccel és pár száz méterrel később a sarj csak suttogott: Anya, ez olyan gyönyörű, hogy remeg a lábam...ácsorogtunk vagy negyed órát földbe gyökerezett lábbal, nem bírván elszakadni a látványtól, pedig még be sem léptünk a színházba. Onnan aztán pláne... Balra és előre a tenger hajókkal pettyezve, jobbra Taormina hegyre futó utcácskái, gyönyörű házai, háttérben az Etna. Nincs az a fotó, ami jól vissza tudná adni azt a látványt, az interneten fellelhető sok száz között sem akadtam egy ilyenre sem. Elég jó közelítéssel talán ez a kettő a legszebb:

Már-már giccs? Lehet, de ez a valóság. És ott van nem messze Isola Bella, amit szintén csak szájtátva néztünk:

Szóval Taormina kihagyhatatlan, az oda vezető kanyargós és szűk szerpentinnel, a városba felpöfögő busszal, a nyüzsgő tömeggel, és a lenyűgöző panorámával. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Ugrás az ismeretlenbe

"Olyan hülye vagy, mintha Calascibettában születtél volna" - ezt a szicíliai mondást még nem ismertük, amikor megláttuk a mesevárost...de ne szaladjak ennyire előre.

Az első szicíliai utunkat a szokásos tervezés és szervezés előzte meg - természetesen interneten. Ilyenkor megnézek sok száz szállást, megveszem a repülőjegyet és lefoglalom a bérautót. Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de az időpontokat, árakat és a helyeket nem is olyan könnyű összehangolni. Itt becsúszott egy számunkra nagyon kedvező változás: az eredetileg foglalt olasz fapados, az Alpi Eagles időközben megszüntette budapesti járatát, így Malévval utaztunk Velencébe. Itt amúgy is átszálltunk volna, így azonban volt időnk vizi taxival bemenni Velencébe (az akkor 73 éves Anyukám még nem látta). Nagyon-nagyon drága (akkor 80€ volt egy útra), de nagyon szuper! Minden centjét megérte, ahogy mi négyen egy csili-vili, fa és réz és plüss csodával végighajóztunk a Canale Grande-n. Csak vigyorogtunk, mint a tejbe tök, és nem is tudtuk abbahagyni, míg ki nem szálltunk.

Így esett, hogy este 8 körül értünk Cataniába, beültünk a bérelt Ford Focusba (nagy autó kell a csomagok miatt, de két hétre nem kellett volna...megtetszett, maradt), és kis félreértés után megérkeztünk a lefoglalt apartmanba. Olyan fáradtak voltunk, hogy belépve mindenki ott engedte el a csomagjait, ahol éppen állt. Lehetőség volt előre rendelni a tulajoktól alapvető élelmiszereket (kenyér, tej, sonka, stb.), sőt, ajándék gyümölcstálat is kaptunk tőlük, így ettünk pár falatot, és mindenki bezuhant az ágyába.

Az "A Due Passi" apartmanban laktunk Castelluccio Siculo-ban, jó helyen városnézésekhez, és a szállás is azt nyújtotta, amit ígért.

Részletek az alábbi linken, olaszul....
http://www.aduepassi.com/italight/

Milyen valójában?

Szicíliát az útikönyvektől eltérően én nem több régióra osztanám, csak két részre: a turisták által látogatott részre és a belső, mellőzött vidékre. Egy idegenforgalomban dolgozó barátunk mesélte, hogy a magyar utazók 90 százaléka csak a strandokon sütteti magát, további 6-8 százalékuk hajlandó megnézni Taorminát, Palermot és/vagy az Etnát, a többiek ennél több várost, műemléket is felkeresnek. De szinte senki nem merészkedik a sziget belsejébe! Közkeletű (és helytelen) vélekedés szerint Szicília belső vidéke kopár, sivár, és nincs ott semmi látnivaló. Ennél nagyobb tévedést el sem tudok képzelni!

Természetesen senki sem tagadhatja, hogy a felkapott helyek valóban szépek, és lesz is szó többségükről ebben a blogban. Első utazásunkkor mi is ezekre koncentráltunk, igaz, eleve kibővítve a szokásos listát.

Ott és akkor azonban megtettük az első lépést az igazi áttöréshez, és a bennünk levő kíváncsiság egyből csodás helyekre juttatott el minket. Később már kifejezetten azért mentünk, hogy bejárjuk az ismeretlent, felkeressük az útikönyvekben sem szereplő helyeket. Többségükről a turisták semmit sem hallottak - az igazi utazók talán.

Szeretném bemutatni, milyen az igazi Szicília, mert tudom, hogy a szigetet és a szicíliai embereket csak a turisztikai látványosságok kulisszái mögött, a rejtett szépségek, a csodálatos táj, a mindennapi élet felfedezésével lehet megismerni, és egyben a sziget örök rabjává válni. 

Az első igazi bejegyzés tehát még vegyes lesz: ismert és ismeretlen helyek bemutatása, ahogy mi láttuk, és történetek, amelyek velünk történtek meg. Talán valaki kedvet kap ehhez a gyönyörűséghez...